Tom a 2019-es GQ Style magazin őszi/téli számának a címlapján köszönt vissza ránk. Ezzel egyetemben készült róla egy új fotósorozat is, amely Fanny Latour-Lambert által lett fotózva, a képeket pedig már fel is töltöttem az oldal galériájába. Kedvencünkkel készült továbbá egy hosszú interjú is Zach Baron-al, melyet lefordítva el is hoztam Nektek. Személy szerint nekem nagyon tetszik ez az új fotósorozat, írjátok meg ti is a véleményeteket a chatben.

Tom Holland 18 évesen kapta meg Pókember szerepét, és most 23 évesen az egész szuperhős univerzum egyik legfényesebb csillaga – nem is beszélve arról, hogy 2019 egyik legjobban kereső színészei közé tartozik. De miért is rejtőzködik egy golfpályán Zach Baron-al?

Tom Holland imád golfozni. Folyamatosan ezen gondolkozik. Golfozik, miközben sajtótúrán van Ázsiában, Európában vagy az Egyesült Államokban. Ha most ebben a pillanatban nem is golfozik, az elméjének egy kis része a legközelebbi játszma lehetőségre gondol. „Nem tudom mi történt,” mondja Holland, „a függőségemmé vált. Úgy megyek aludni, hogy közben a holnapi golfozásra gondolok.” Mindketten egy terepjáró hátsó ülésén vagyunk, és éppen Holland szülővárosán, Londonon haladunk át egy kis golfozás miatt.

Ami érdekes lehet ebben az az, hogy értelemszerűen jobb dolga is lehetne ennél Tomnak. 5 évvel ezelőtt, 18 évesen annak a körülbelül 7000 fiatalembernek a csoportjába tartozott, akiket meghallgattak e század harmadik Pókember szerepe miatt. A másik 6999-től eltérően – a folyamat végén a szerepre szánt színészek nevének listája a követkőkre szűkült le: Timothée Chalamet, Nat Wolff, Asa Butterfield, and Liam James – ő kapta meg a szerepet. Az elmúlt években Holland élete furcsa lett.

Csak ma reggel például, elhagyta a házát a kezében egy bögrével, melyen a saját arca volt. Hosszú történet – egy ajándék volt az egyik barátjától röviden – de a lényeg az, hogy a bögre egy fiatalabb Tom Holland-ot ábrázol, félmeztelenül, idegesen. Holland még csak most tért vissza a Pókember: Idegenben című film világkörüli promóciós körútjáról, és amíg oda volt, a dolgok megváltoztak köröl-te egy kicsit Londonban. „Nagyon féltem, hogy amikor elhagyom a házat reggel, a paparazzik megtalálnak kint,” mondja. „És aztán készülne rólam egy kép, amelyen a saját arcommal ellátott bögréből iszok.”

A golf egy egyfajta menedékké vált a való élete elől. Habár a Marvel filmek rengeteg színész karrierjét felélesztette, igazából Holland az, akiből talán teljesen Marvel sztár vált. Az első önálló Pókember film (összesen 5 filmben szerepelt: Amerika kapitány: Polgárháború, kettő Bosszúállók film, és két saját film) 880 millió dollárt hozott a konyhára. A második, mely ezen a nyáron került a mozikba, több mint 1 milliárd dollár bevételt szerzett. (Az együtt töltött idő után talán Holland lett az első Marvel száműzött, amikor a Sony – a Pókember franchise jogának tulajdonosa – visszavette a karaktert a Marveltől, akiknek kölcsönadták a jogokat még 2015-ben. Pókember jövője még mindig homályos, kivéve azt a tényt, hogy továbbra is Holland játssza majd a karaktert. „Nem vagyok szégyenlős kijelenteni, hogy az elmúlt 5 év a Marvel-el mennyire hihetetlen volt számomra,” írta nekem Holland, miután az egész szétválás hír kirobbant az interneten. „Tényleg ez volt életem legszebb időszaka, és nagyon sok tekintetben valóra váltották az álmomat, mint színész. A Sony nagyon jó volt hozzám, és a Pókember: Idegenben globális sikere valódi bizonyságot jelent támogatásukról, készségükről és elkötelezettségükről. Póki öröksége és jövője biztonságos kezekben van a Sonynál. Nagyon hálás vagyok, életre szóló barátságokat kötöttem ez idő alatt.”)

A két Pókember film sikere bizonyos értelemben alátámasztja azt, mivé is lett Holland a hatalmas tizenéves közönség szemében, akik a képregény filmekben keresik és tartják fenn saját magukat. Még most töltötte be a 23 életévét, és a megfelelő fényben még mindig 16-nak néz ki. Ő a közönség sztárja. A 2016-os Amerika kapitány: Polgárháborúban való első megjelenésekor a Robert Downey Jr. által megformált Tony Stark felbukkan a fiatal Peter Parker Queens-i lakásában, nem biztosan abban, kit is keres pontosan: „Te vagy a… Pókféle? Pókfiú?”

Elődjeitől eltérően, Tobey Maguire (megbízható, felnőtt, tele fájdalommal) és Andrew Garfield  (aki mintha egy 1998-as Pulp koncert után lépett be volna a szerepre), Holland tényleg egy tinédzser volt, amikor megkapta a szerepet, és ennek megfelelően játszotta azt. Holland Pókembere láthatóan nagy szívvel és rengeteg lelkesedéssel rendelkezik.

Idén ősszel, Holland a Feszültség című filmben láthatjuk viszont Benedict Cumberbatch oldalán, valamint a Kémesítve című animációs filmben Will Smith-el. A következő évben Doug Liman, Antonio Campos és a Russo testvérek által rendezett filmekben fog szerepelni. Az elmúlt években az életének nagy részét kizárólag szinte a filmforgatásokon töltötte. De ez nem akadályozta meg őt abban, hogy golfozzon.

„Ami a legjobb a golfban az az, hogy ez a legalázatosabb sport,” mondja Holland. „Mint például a Bosszúállók, ami most lett minden idők legnagyobb filmje. Elképesztő, és nagyon izgalmas. Én meg csak ’Megyek egyet golfozni a fiúkkal és ünnepelni.’ Felszállsz a magaslóra, majd ez visszahoz téged a fölre.”

Holland itt a Bosszúállók: Végjáték híreire utal, ami az év elején jelent meg, a film pedig a filmtörténetet legnagyobb bevételű filmjévé vált. Az idén bemutatott másik film melyben Holland szintén szerepel, a Pókember: Idegenben jelenleg 2019 negyedik legtöbb bevételű filmje. Ennél fogva, az autóban rámutatok arra a tényre, hogy Tom Holland lehet 2019 legtöbbet kereső férfi színésze.

Holland még nem vette figyelembe ezt a tényt. „Azta. Erre még sosem gondoltam,” mondja.

Aztán nagyon komolyan megkérdezi: „Minden évnek megvan a legtöbbet kereső embere?”

Nem pontosan, mondom. Ez amolyan… megfigyelés. Nincs semmi hivatalos díj vagy valami.

Holland ismét bólint a fejével, még mindig feldogozva a hallott információkat.

„Azta,” mondja.

De valójában, ez nem lehet igaz, mondja – mi van A Sziklával?

„Miről vallott színt Dwayne?” kérdezi. „A Sziklára mindig is felnéztem. Ő azt tartja: Legyél a legkeményebben dolgozó ember a szobában. Ezt igazán a szívembe vettem. És amikor először hallottam ezt tőle, azt mondtam: ’Ez egy igazán jó mondás.’”

A Szikla személyében, talán Holland felismert egy bajtársat. Holland első szerepe a londoni West End-ben volt, a Billy Elliot. 9 éves volt, amikor megkeresték a szereppel. Az édesanyja, aki fotós, tánciskolába íratta miután látta, hogy reagált fia az egyik  Janet Jackson számra. Holland ez után két évig gyakorolt annak érdekében, hogy megkapja a szerepet. Az edzésnek része volt a ballett. „Én magam balettoztam az iskolai tornateremben ebédszünet közben, harisnyanadrágban, egy tanárral,” mondja Holland. A gyerekek belesnek az ablakon keresztül. A 10 éves korosztály számára, akik rögbit játszanak, Tom Holland balettezése az edzőteremben nem számított menőnek,” mondja az iskolai bántalmazásáról. „De ezt kellett csinálnom annak érdekében, hogy megkapjam ezt a munkát.”

A balettől Holland megtanulta a mozgás egyfajta speciális nyelvtanát. „A balett a tánc latinja,” mondja. „A táncnak minden része a balettból származik. Ebből a háttérből kiindulva lehetővé vált számomra, hogy különböző módokon fejezzem ki magam. Például, a Pókember jelmezben nem lehet látni az arcot. De megtaláltam a módját, hogyan közvetítsem így az érzelmeket.” A tánc, mondja Holland, megtanította arra „hogyan fejezzek ki különböző érzéseket a síráson és a nevetésen kívül.” 11 éves korától megkezdve, miután minden nap a színházban szerepelt, Holland megtanulta hogyan legyen profi – úgy dolgozni, mint egy felnőtt miközben még mindig csak egy gyerek volt.

Nemrég Holland üzenetet küldött A Sziklának a közösségi médián, és elkezdtek beszélgetni. „Nagyon inspiráló srác,” mondja Holland. A beszélgetésük után Holland motiváltnak érezte magát. Mit tehetne A Szikla tiszteletére? „Az gondoltam,’ Elmegyek az edzőterembe.’”

Habár ez hamarosan megváltozik, Holland eddigi szerepei fiak, titkárok, mentorálltak voltak – fiatal emberek, akik a felnőttektől tanultak vagy éppen azok ellen lázadtak. Ez Holland korának tudható be egy részt, másrészt annak a bizonyos ártatlanságnak, amit továbbra is látható az arcán. Holland a való életben is talált igazi mentorokat és őrangyalokat. Ott van Chris Hemsworth, akivel először együtt játszott a Ron Howard által rendezett A tenger szívében című filmben majd később a Bosszúállókban, aztán ott van Robert Downey Jr. is természeten, és Jake Gyllenhaal, aki a Pókember: Idegenben fő gonoszát játszotta, a való életben jó barátok lettek, mondja Holland.

Egy furcsa és ritka testvériség tagjai; semmi sem hasonlítható ahhoz, mint amikor egy gigantikus szuperhős filmben szerepelsz. Korábban ebben az évben egy felvétel Gwyneth Paltrow-ról, aki Pepper Potts-ot játssza a Marvel filmekben, bejárta az internetet. A felvételen Paltrow vitába keveredett kollégájával, Jon Favreau-val arról, hogy Paltrow szerepelt e valaha a Pókember filmben. „Nem voltunk benne a Pókemberben,” mondta hajthatatlanul Favreau-nak. Favreau rámutatott arra, hogy… igen, benne voltak a Pókemberben. De ez a sztori arról is szól, milyen hatalmassá és komplikálttá válhat ez az univerzum, még annak saját színészei számára is.

Amikor belépsz ezekbe a filmekbe, néhány ember az abból való kikerülését kezdi meg, mint például Robert Downey Jr., vagy Chris Evans. Milyen bölcsességet hagytak örökségül neked, az egésszel való foglalkozással kapcsolatban?

Holland elgondolkozik ezen. „Örökségül hagy,” mondja Holland. „Ez egy király szó.” Tovább gondolkozik rajta. „Hm, nagyon sokat lehet az emberektől tanulni egyszerűen csak úgy, hogy nézed őket munka közben.”

Az emberek nyilvánvalóan jót mosolyognak azon, hogy Gwyneth Paltrow nem tudta, hogy benne volt az általad megformált első Pókember filmben, ami valóban vicces. De ez egyfajta tisztelgés annak, mennyire hatalmas is ez az univerzum, ott álltok forgatáson és még azt sem tudjátok, pontosan milyen filmben vagytok.

„Mindig tudom, milyen filmben vagyok.” Holland ezt a lehető legmegfelelőbb módon mondja ki.

És aztán hozzáteszi: „Úgy értem, lehet, hogy ott állsz forgatáson és nem tudod melyik bolygón állsz, vagy kivel harcolsz, vagy ki a szuperhős a baloldaladon. De a legjobb dolog számomra az egészben az az, hogy ezeknek a filmeknek hatalmas rajongójaként nőttem fel. Szóval az, hogy ezeken a filmeken dolgozhatok, valamint a sztori bizonyos részei a homályban maradnak, számomra lehetőséget ad arra, hogy továbbra is egy rajongóként élvezhessem filmet, érted?”

Nemrég Holland Paltrow-al jelent meg egy talk show-ban, és eltökélt szándéka volt, hogy addig tartja a találkozót míg Paltrow végre emlékezni fog, ki is Pókember. Ez a The Graham Norton Show volt, ahol Holland, Gyllenhaal, Paltrow, és Tom Hanks jelent meg. A show közepette, Hanks elhatározta, hogy elvégeztet egy színészi gyakorlatot Holland-al. Ez nem volt előre betervezve. Hanks megkérte Holland-ot, hogy ismételjen el egy egyszerű mondatot – „kávé, kávé, egek még több kávé kell” – a lehető legkülönbözőbb módon.

Abban a pillanatban, két meglepő dolog is történt. Az első az, hogy Holland, aki London délnyugati részéről származik, és éppen egy brit talk showban szerepelt, amerikai akcentussal válaszolt. „Érdekes,” mondja Holland a kocsiban. „Az elmúlt 5 évet munkával töltöttem, ami elképesztő volt, és minden alkalommal amerikait alakítottam. Ez amolyan biztonsági takaró lett számomra, mert a színészkedés nem a saját magad eljátszásáról szól. Igaz?” Ez Holland mondása, amit saját magam is hallottam néhányszor. Ha amerikai akcentussal beszél, akár a mindennapi életben is, Holland éppen fellép. „Számomra ez az akcentus dolog egy hatalmas bónusz, szinte azonnal másvalakivé válsz. Érted mire gondolok?”

A második meglepő dolog, ami történt: amikor Tom Hanks megkérdezte őt a kávéról, Holland tényleg azt gondolta, hogy Hanks kávét szeretne, így egy pillanatra mintha Holland felállt volna a beszélgetés közepén, hogy teljesítse a kérést. „Amikor azt kérdezte tőlem ’Akarsz kávét, vagy hoznál nekem egy kávét?’ Őszintén azt gondoltam ’Megyek és hozok neked kávét, ha ezt szeretnéd tőlem Tom Hanks. Kiszaladok a színpadról és hozok egyet.’”

Tom Holland arcára aggodalom ül ki ránézve a farmeromra. Abban nem fogják megengedni, hogy golfozzak – tudom-e ezt, igaz? Elővettem a váltóruhámmal teli hátizsákot, amire nagy megkönnyebbüléssel reagált. Alapjában ő igazán barátságos. Miért választottam az újságírást, kérdezi tőlem. Mit csinál a feleségem? Szeretnék-e egy pohár vizet?

„Soha nem értettem azokat a fiatal hírességeket, akik a rossz útra tértek,” mondja Holland. „Úgy értem ’Miért csinálod ezt? Csak nyugodj le és légy jó!’ Aztán megéreztem a nyomást a vállunkon, ’Az a személy éppen képet készít rólam? Ez a személy képet készít rólam?’ Ennek a nyomásását.”

Azokra az emberekre támaszkodik, akik már korábban keresztülmentek ezen. „Nagyon szerencsés vagyok, hogy olyan barátaim vannak, mint például Zendaya” – Pókember-beli kolléganője és filmbeli szerelme – „barátok, mint RDJ, Hemsworth. Újabban Jake Gyllenhaal, akikben igazán bízhatok, hiszen már átmentek ezen, amin most én megyek keresztül. De a legjobb tanács, amit kaptam vagy láttam az az, hogyan is dolgozol olyan sztárokkal együtt, akik a játék legtetején vannak. Ettől már nem igazán van feljebb, de nagyon profik, kedvesek és alázatosak. Ez egyfajta szemfelnyitás volt számomra, dolgozhatsz ebben az iparágban ilyen magasságban úgy, hogy nem szállsz el magadtól. Érted? Mert rengeteg rémtörténetet lehet hallani.”

Ugyanakkor azt is megtanulta, sokszor a nehéz utat járva, hogy a világ nem ugyanaz már, mint az az 5 évvel ezelőtti belépése előtt volt. Emberek millióit érdekli, mit csinál, kivel vagy kivel nem randizik. Múlthéten megkapta az első ‘Titokzatos Szőke’ vádjának élményét. A legártalmatlanabb dolog volt a világon: Vasárnap koncertre ment a Hyde Parkba. Szerdán a képek róla és a titokzatos lányról – aki feltehetően közel áll az ő korához – a világ számos bulvárlapjában megjelent. Ugyanazon a napon, a Pókember rajongók ezreinek váratlan, dühvel és szomorúsággal teli reakciója volt olvasható, akik Holland-ot filmbeli kolléganőjével, Zendayával képzeltek el a való életben is. Ezután csütörtökön, ami a legrosszabb rész az egészben, a bulvárlapok név és Instagram fiók alapján azonosítottak a lányt, akivel volt.

„Szóval igen, nem ez volt életem legjobb hete,” mondja Holland. Megfeszül az álla egy kicsit erre gondolva.

Mivel ennek a személynek millió bulvárlap sértette meg a magánéletét?

„Igen.”

Ez okból?

„Nagyon magán ember vagyok. Ha rám keresel a Google-n, láthatod, hogy nem vagyok egy bulvár típusú ember. Nem szeretek a reflektorfényben élni. Nagyon jó vagyok abban, hogy csak akkor legyek a reflektorfényben, amikor az szükséges. Tehát… egy kicsit sokkolt. Ez volt az első alkalom, hogy a bulvárlapokon szerepeltem. Ez volt az első alkalom, hogy egy ilyen dolog megtörtént velem. De tudod, ez egy olyan dolog, amire ránézel, és azt mondod ’Oh nos, soha ne tedd ki magad még egyszer egy ilyen szituációnak.’”

Mit értesz az alatt, hogy ne tedd ki magad még egyszer egy ilyen szituációnak?

Holland egy kis időre kinézett az ablakon. „Nem igazán szeretnék erről beszélni,” mondja végül.

Aztán így folytatja: „Számomra ez egy olyan életet tükröz, amelyben nem élek. Szeretem a magánéletemet, a barátaimat, szeretek randizni. És ez egyszerűen…”

Ez a felügyelet új szintje volt.

„Igen, én meg csak ’Whoa mi történik éppen?’ Ez egy kicsit stresszes volt. Ráébredtem ’Mostantól ez az életed. Légy óvatos.’”

Ugyanebben a szellemben megkért arra, ne fedjem fel hol is él valójában. A házról ezt a képet képzelhetitek el: angol, víkendház, tele fiúkkal. Holland kettő testvérével, és három legjobb barátjával él együtt, relatív tisztaságban és szerény testvéries környezetben.

Megálltunk itt, hogy összegyűjtsük a készleteket és felvegyük a golfhoz megfelelő ruhát. A szobában ahol átöltöztem – ő bárnak nevezi – egy darts tábla, Putting Green, ping-pong asztal, alkohollal megtöltött polcok, és a falon egy Bosszúállók poszter található. Két sor golf pálya, és pókerasztal található még itt, az utóbbit egy kék képernyővel van letakarva, melyet a legutolsó Pókember készletéből hozott el magának, újjátervezve azt, ahogy a játék megkívánta. Előző este a szobatársaival pókerversenyt rendeztek. Holland edzője is ott volt, aki a sört alacsony kalóriatartalmú vodkával cserélte ki.

Még csak pár napja tart a szabadsága, de már szerzett néhány sérülést. Holland felemeli a kezét, „Imádok teniszezni. A kistestvéremmel, Paddy-vel szeretek teniszezni. Éppen játszottunk, amikor nagyon szélesen ütötte el a labdát. Futottam, hogy elérjem, aztán a kezemre estem. Akkor nem fájt annyira. Aztán a partin megpróbáltam – tudod mikor a sört az asztalhoz ütve próbálod kinyitni? –  Megpróbáltam kinyitni egy sört, és nem sikerült. Nem tudom eldönteni, az esésben vagy a sörnyitásban sérült meg-e a kezem.”

Kiautóztunk a golfpályára. A sérülés, mint az később kiderült, nem volt hatással a játékára. Azt kell mondanom, Tom Holland játéka látványos. Ha egy olyan ember mint én  – nem jártas a golfban – játszik Tom-al, ő sokszor mondja neked hogy „peches”, ami nyilvánvaló füllentés, de a kedves fajta.

A pályán a kezdő ütésű szakasz rövid, fákkal szegélyezett és hétköznap délutánonként inkább kihasználatlan, úgy döntöttünk, hogy lyukanként egy ütés pluszt kapok ezzel egy fair játékot kialakítva. Az első ütésem jó. „Megpróbálsz megszorongatni engem,” mondja.

A pályán leginkább a golfról beszélünk. Az apukája tanította meg játszani, még kiskorában. Az édesapja, Dominic Holland komikus. Karrierje a show biznisz – legalábbis erre törekszik. 2017-ben jelent meg az Eclipsed címet viselő komikus emlékirata, amelyben fia a szórakoztató iparban való nagy sebességű felemelkedéséről ír büszkeséggel és egy kis irigységgel. Vezet egy blogot is, mely kronológiai sorrendben mutatja be a fia és a saját sikereit.

A fiatalabb Holland szerint a komédia nagyon nehéz, és tiszteli azokat, akik megállják a lábukat ebben az iparágban. Édesapja, még a kezdeti időszakban is, lehetővé tette rengeteg érdekes emberrel való találkozást számára, köztük Graham Norton-al, akinek a talk show-jában később még láthatjuk. Édesapja a professzionizmus modelljeként áll előtte. Felnőtté válása során megtanulta tőle hogyan lehet egy jó anekdotát vagy egy viccet feldobni egy olyan helyzetben ahol nagy nyomás éri az embert, például egy interjú során. Megtanította neki, hogyan vágja ki magát az interjúkban. „Ne vedd sértésnek,” mondja Holland amint sétálunk a pályán, „de egyetlen újságíró sem fog leállítani.”

Megkérdeztem Holland-ot valamiről, amit az édesapja írt a könyvében. Dominic elmondása szerint Tomot fiatal karrierjének egy pontján Dom és a felesége ácsipari iskolába küldte, tartalék tervként, ha a színészkedés esetleg nem jönne össze. Tényleg ez történt?

Így történt. 2014 körül, mikor Holland 18 éves volt. „Folyamatosan csak meghallgatásra jártam, és egy kis problémám adódott. ’Épp most készítettem egy Ron Howard filmet. Nincs szükségem meghallgatásokra.’ Épp az ellenkezője történt. Beleütköztem ebbe a problémába, amikor is nem vettem komolyan a meghallgatásokat, azt gondoltam ’Úgy is megkapom ezt a munkát.’ Aztán mégsem. Nagy arcon csapás volt. Az anyukám azt mondta ’Nézd, nem kapsz semmilyen munkát, szükséged van egy B tervre. Beírattalak egy ácsipari iskolába Cardiff-ban. Hathetes tanfolyam. Ácsnak fogsz tanulni.’”

Az édesanyja családi ágáról nagyon sok férfi ács. „Imádtam,” mondja. Megtanulta, hogyan kell tetőszerkezetet építeni és fürdőszobát felújítani. Amíg az ács tanfolyamra járt, 4 film kapcsán is meghallgatásra járt, beleértve a James Gray rendezte Eldorádó, az elveszett várost, és a Tél vidéke című független filmet. „A negyedik filmes meghallgatásom a Pókember volt. Az első meghallgatásom alatt még Cardiff-ban voltam.”

Ekkorra visszatért a realisztikusabb nézete saját magáról. Mind a 4 filmszerepet megkapta.

Egy róka vándorolt el arra. Holland felszedi az összes szemetet, az ütés közben kivágott gyep helyét befedi. A zöld gyepen minden labda hagyta nyomot bejavít, amit csak talál. Az őrületbe kergeti, amiért az emberek nem ügyelnek úgy a pályára, ahogyan ő teszi. „Ez az én golfpályám,” mondja.

Arról beszélünk milyen is volt a meghallgatás Pókember szerepére. Ez egy 6 hónapos folyamat volt. Amikor a szerepre szánt színészek rövidtett listája megjelent, azt mondta, „Nem én vagyok a világ legjobb választása.”Ezt állandóan látta. „Fiatal, befolyásolható tinédzserként mindent, amit az Instagramon olvasol, igaznak hiszel,” mondja. A szerepre jelentkező embereknek folyamatosan azt mondták, hogy holnapra megtudod. Ez alatt 6 hét telt el. „Az összes videómat, amin hátraszaltózok feltettem az internetre,” emlékezik vissza. „És negatív visszajelzést kaptam rá. Miután megkaptam a szerepet, mindenki reakciója más lett ’Tud hátraszaltózni, ő tökéletes.’” Ekkor hagyta abba, hogy az Instagramot igazságnak tekintse.

Az utolsó lyuknál megállít az ütésnél, hogy elmondjon egy utolsó sztorit. Ez csak nemrégiben történt vele. Éppen visszatért Koreából és a jetlagg miatt nem tudott pihenni. „Nem tudtam tovább aludni reggel 5 óra után. Ezért felkeltem, és lejöttem egyedül golfozni. Senki sem volt a golf pályán. Már vagy kétszázszor játszottam ezen a pályán, és még sosem találtam be egy lyukba sem egy ütésből. Most már igen.”

Tovább mutat, 145 yarddal arrébb lévő lyuk körüli gurításra, való területre. „Elég jól játszok. Két labdával játszok, gyakorolok, aztán eltalálom az elsőt és ’Azta, Nagyon jó, igazán jó.’ Amint látod, innen nem látszik a zászló alja. Szóval ha be is ment, innen nem láthatod. Izgalmas séta volt. Oda sétáltam és a labda benne volt. Az első életem során. Nem lehettem ennél boldogabb, de senki nem volt, aki láthatta volna. Reggel 6 óra van. Az a rész pedig körbe van véve az első, hetedik és a hatodik ütőhellyel. Tehát ez a golfpálya legnépesebb része. Hazamentem, elmondtam az édesapámnak és a testvéreimnek, de senki nem hitt nekem. Másnap a testvéreimmel, Sammel és Harry-vel, valamint az édesapámmal golfoztam, amikor Harry egyetlen ütéssel a lyukba talált.

És mindenki látta.”

Úgy gondolom az eddig elért más eredményeidet látták az emberek.

Elgondolkozik rajta. „Ez igaz. Ez olyan, mintha egy titok lenne.”

Előrelép és elüti a labdát öt lábnyira a lyuktól. Én egy homokcsapdába ütöm a labdát.

„Peches,” mondja Holland.